Tehát új családtag érkezett, egy Canon EOS 1300D (adatlap) személyében.

Eddig is volt fényképezőgépem, egy Nikon Coolpix L840 (adatlap). Ami egy teljesen jó, bridge gép. Szeretem, mert könnyű használni. Csodálatos a zoomja és szépen lehet vele makrózni. (Már ha állványon van persze. Mert anélkül kicsit elmosott képeket csinál. )
Legnagyobb gondom, hogy minden automata rajta.

Ezért gondoltam lépek egyet előre és beszerzek egy DSLR-t.
Első körben csak Nikon márkát nézegettem, lévén a másik is az, nagyjából ismerem. Aztán sok-sok olvasgatás és a téma milliószori körbejárása következett. Eldöntöttem melyik legyen, aztán másnap mégsem… Végül az egész canossa járás után maradt a Canon.
Pont szembejött velem egy olyan összeállítás, hogy a kit oblektív mellé jár egy másik is. Vagy egy fix objektív vagy egy teleobjektív. Én a fix-szel vettem (de utólag lehet a telével kellett volna… na mindegy). Portrékhoz inkább a fix-et ajánlják és ki vagyok én, hogy ne higyjek ennek? 

Első látásra bár hiányoltam rajta a kihajtható kijelzőt, végül fel sem tűnik, mert a keresőt használom. A bridge-n csak részlegesen kihajtható kijelzőm van, de nincs kereső. A család ősrégi Canon-jának (Powershot G2) pedig mindkettője volt. Talán amiatt lenne jó, hogy ha a keresőt használja az ember, be lehetne hajtani, hogy ne karcolja, koszolja a kijelzőt véletlenül sem.

Eddig még csak tapogatózom, hogy pontosan mit és hogyan. Noah-ról már csináltam próbafotókat. (Amik nem túl megkomponáltak, mert épp egy kisebb átalakítás van rajta folyamatban, de ezt majd egy másik bejegyzésben.)
És egy vicces dolog, hogy a wifi elérés miatt (telóval összekapcsolás, stb.) kéne adnom neki egy becenevet. De még nincs ötletem…

Szóval mi ketten (hárman, amíg szüleim el nem privatizálják a Nikon-t…) egy boldog kapcsolat elé nézünk.

(Próbafotók másik bejegyzésben jönnek.)